A Karácsonyi és Szilveszteri túltelítődés után azt hiszem a legtöbben valami igen könnyűre vágyunk. Személy szerint rá sem tudok nézni bármilyen tartalmas és laktató ételre. Az év első napján fogyasztandó lencselevest is csak a babona és a megszokás végett gyűrtem le. Persze azért nem volt olyan rossz, csak, na...túl sok volt.

 Így fogtam magam és megkíséreltem összebarátkoztatni némi zöldet egy kis sárgával egy kevés vaj és tészta kíséretében és hagytam az ízeket kiteljesedni egy pikáns leves formájában. 

Ahogy készítettem:

 Hozzávalók:

2 db póréhagyma vékonyra szeletelve

2 db szárzeller vékonyra szeletelve

100 g apró tészta (bármilyen formájú lehet)

1 csésze fekete kel aprítva (én fagyasztottat használtam)

1 kisebb csokor friss bazsalikom aprítva

1.3 L zöldségalaplé (vegán leveskockából)

1/2 nagyobb, vagy 1 db kicsi citrom facsarva

1 gerezd fokhagyma zúzva

1 ek vaj

só

Parmezán

Elkészítés:

 A vajat felolvasztottam és megpirítottam rajta a póréhagymát és a szárzellert (kb. 5 perc). Hozzáadtam a zúzozz fokhagymát és kevertem rajta néhányat. Felöntöttem a zöldségalaplével és sóval ízesítettem. Miután felforrt, hozzáadtam a fekete kelt és a tésztát. Kis lángra állítottam a tűzhelyet és további 8 percig főztem. A végén hozzáadtam a kifacsart citromot (levét és húsát) és az aprított bazsalikomot. Parmezánforgáccsal tálaltam.

 Különleges tökökre leltem a tegnapi vásárlás alkalmával és persze nem tudtam ellenállni színes csábításuknak. Kihívás volt, mert nem nagyon tudtam, hogy milyen tökök is ezek. Persze a címkén fel volt tüntetve, de én szeretem tudni a lehető legtöbbet az újdonságokról, hisz minden nap lehet valami újat tanulni ebben a csodálatos világban.

 Az egyik tök, ami a kosaramba került, a Spaghetti tök (Spaghetti squash). Azért kapta ezt a nevet, mert az állaga valóban olyan spaghetti tészta jellegű. Olyan szálkás. Tésztákhoz kiváló, mert főzés közben hamar krémes állagúvá válik. Igen alacsony a kalóriatartalma. Karotintartalma, viszont nagyon magas.

 A másik két töknek nem találtam magyar megfelelőjét, Gem tök (Gem squash). Talán kicsit hasonlít a japán tökre, de a külső felülete nem bordázott, hanem teljesen sima.

 Amit a Wikipédián találtam róla, hogy két fajtája van. A Cucurbita texana, Dél-és Közép Amerikában jellemző. A Cucurbita fraterna pedig Mexikóban található. Krikettlabda nagyságú és tulajdonképp ugyan az a felhasználási módja, mint a sütőtöknek. 

 Dél-Afrikában is megtalálható, mindkét változat. Szintén főzve és sütve. Ha utóbbi, akkor vajat és barna cukrot használnak ízesítésnek.

 Ahogy készítettem a polentát:

 1 csésze polentát felöntöttem 750 ml zöldségalaplével (csak zöldségeket tartalmaz, nátrium glutamát, só és minden egyéb mesterséges "vackoktól" mentes: Kallo organic vegetable stock) és 250 ml vízzel. Sóztam, majd 10-15 percet főztem, folyamatos kevergetés mellett, majd félretettem hűlni. Amikor kihűlt hozzáadtam kb. egy csészényi friss spenótlevelet és belesimítottam egy kerámia tepsibe.

 1 ek olívaolajat felhevítettem és megpirítottam 1 közepes, aprított vöröshagymát, majd 2 gerezd zúzott és aprított fokhagymát. Ezt követően hozzáadtam a hagymához a képen látható spaghetti tök felét és egy gem tököt felkockázva. (A maradékot szintén felkockáztam és mélyhűtőbe tettem). Öntöttem egy kevés vizet a tökhöz, és addig pároltam, míg a víz el nem tűnt alóla. Ekkor hozzáadtam egy nagy szilva paradicsomot és néhány színes koktélparadicsomot aprítva. Sóval, frissen őrölt fekete borssal, füstölt paprikával, cayenne-i borssal és szárított oregánóval ízesítettem. 5 percig pároltam a paradicsomot a tökkel, majd levettem a tűzről és egy csokor friss bazsalikomot szórtam rá.

 Az egészet rákanalaztam a spenótos polenta tetejére. Lefedtem alufóliával és kb. 180 fokon 20 percig sütöttem. Majd levettem az alufóliát, megszórtam 1/2 csésze reszelt parmezánnal és visszatettem 5 percre a sütőbe. 

 Miután elkészült 1 órát hagytam állni, majd utána tálaltam.

 Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ma megleptem A Férj-et a munkahelyén és elmentünk ebédelni. Az étteremmel szemben volt egy közel-keleti csemegebolt. Csodaszép gyümölcsökkel és zöldségekkel. Nem bírtam levenni róluk a szememet, így miután befejeztük az ebédet átrohantam és vásároltam néhány dolgot. Többek közt egy szép fej karfiolt és gyönyörű kelbimbót.

 Az eladó hölgy annyira boldog volt, látva, hogy még mindig csak teszem a portékáját a kosaramba, hogy kijött hozzám és megszólított perzsa nyelven. Miután visszakérdeztem angolul, hogy mit is szeretne, akkor döbbent rá, és csodálkozva kérdezte, hogy én nem perzsa vagyok? Nos, felvilágosítottam, hogy nem, de jól esett ez a feltételezés.

 No, de visszakanyarodva a karfiolhoz és a kelbimbóhoz. Egy nagyszerű receptet mentettem el, még réges-rég (Jamie Oliver), most itt volt a kiváló alkalom, hogy elkészítsem. Az eredetiben mazsola is szerepel a hozzávalók között, de én kihagytam, mert nem szeretem.

 Ahogy készült:

 25 g fenyőmagot sütőben megpirítottam (olaj nélkül), majd félretettem. Egy kisebb fej karfiol rózsáira szedtem, a nagyobbakat elfeleztem. 20-25 dkg kelbimbót félbevágtam. Mindkét zöldséget egy nagyobb kerámia tepsibe szórtam. Majd fűszereztem 8-10 szál sáfránnyal, sóval, borssal. Meglocsoltam 1 ek olívaolajjal, 1 ek fokhagymás olívaolajjal, 2 ek gyümölcssziruppal (sweet freedom, ezt használom az alacsony kalóriatartalma miatt) és egy kevés vízzel. Majd sütőben 40-50 percig sütöttem. Az első felében alufólia alatt.

 Melegen tálaltam és megszórtam a pirított fenyőmaggal. Szintén egy olyan étel, ami kiváló köret is egyben, különböző húsételekhez.

 Vegán, gluténmentes és egy adag 336 kalóriát tartalmaz. Az általam használt mennyiségből két személyes adag lett.

 Szigorú diétán vagyok. Napi 1000 kcal és testmozgás...jó sok. Ezért újabb kihíváshoz érkezett konyhai pályafutásom. Betartani az általam felállított mércét és továbbra is egészségesen étkezni. Nem egyszerű, meg kell hagyni.

 Segítségemre ismét Jamie Oliver szolgált. Minden hozzávaló volt itthon, így megúsztam a vásárlást, amit ki nem állhatok. Kisebb változtatásokkal egy fantasztikus salátát sikerült összehoznom.

Ahogy készítettem: 

 Egy kisebb sütőtököt meghámoztam és feldaraboltam (kb. 50-55 dkg lett felaprítva), majd tepsibe tettem, amit sütőpapírral béleltem ki. A tököt megszórtam őrölt köménnyel, frissen őrölt 5 borssal, sóval és 1 ek olívaolajjal meglocsoltam. Sütőbe tettem 50 percre. Én nem fedtem le, de érdemes, mert kicsit megégettem.

 Majd 50 g kuszkuszt tálba tettem és felöntöttem annyi forró vízzel, hogy kb 1 cm magasan lepje el. 10 percet állni hagytam, ez idő alatt teljesen magába szívta a vizet és megpuhult.

 Egy serpenyőben 1 ek vegyes magkeveréket (nálam tökmag, napraforgómag, szezámmag, barna-és arany lenmag. De lehet csak tökmag) olaj nélkül megpirítottam, majd félretettem a tálalásig.

 Fogtam egy nagyobb tálat beletettem a kész sütőtököt, a kuszkuszt, 1 egész piros chillit felaprítva (nem muszáj kimagozni, aki szereti az erőset) és 5 szál friss kakukkfű levélkéit, majd óvatosan összekevertem, hogy a sütőtök ne törjön össze.

 Tálaláskor megszórtam a pirított magvakkal és 1/2 friss citrom levét facsartam a tetejére. Mennyei étel, köretként is kiváló húsokhoz és mindössze 219 kcal van egy adagban. A mennyiség, amit készítettem kétszemélyes.

 Jamie Oliver legújabb szakácskönyvének a "Super Food-Family Classics" egyik receptje adta az ötletet. Könnyű, tésztaétel, az őszi, téli hónapokban konzervből is elkészíthető. 

 A spenótos Reginette:

 Kb. 150 g 00-ás lisztet (a "kb" itt fontos, mert a spenóttól is függ, ezért nem tudok pontos mennyiséget megadni. Ha pótolni kell a liszt mennyiségét, ne fukarkodjunk, elrontani csak akkor lehet, ha a tészta túl lágy marad) 120 g friss, fiatal, nyers spenóttal és 1 db tojással konyhai mixerben összekevertem addig, míg bucivá nem alakultak az alapanyagok.

 Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a gyengébb teljesítményű berendezéseknél vigyázzunk, mert eléggé megterheli a motort ez a művelet!

 Első körben 100 g lisztet adtam hozzá, viszont a tésztám nagyon lágy maradt, így addig adagoltam, míg el nem értem a szokásos állagot. 30 percre hűtőbe tettem pihenni a csodaszép, zöld bucit, majd tésztagép segítségével kinyújtottam és derelye vagy ravioli vágóval csíkokra vágtam. Gyönyörű, rusztikus Reginette-t kaptam. 3 percig főztem, sós, lobogó vízben.

 A sugo:

 1/2 nagyon apróra kockázott lilahagymát olívaolajon 5 percig pirítottam, majd hozzáadtam 150 g felszeletelt, fiatal cukkinit és 250 g friss paradicsomot. 15 percig főztem, nagyon kevés vizet öntöttem alá, annyit, amennyi el is párolgott. Sóztam, borsoztam, majd amikor elzártam a tűzhelyet, 1/2 csokor felcsíkozott, friss bazsalikomot adtam hozzá. Ezután közvetlenül a főzővízből adtam hozzá a Reginette-t. Parmezánnal szórtam meg tálaláskor.

 Gyönyörű laskagombát (nálunk Oyster mushroom) vásároltam a minap egy török boltban. Volt néhány póréhagymám is a hűtőben, amit el kellett használnom.

 Amit készítettem:

 3 db póréhagymát vékonyabbra szeleteltem és 5 percig pirítottam 1 ek olívaolajon. Majd hozzáadtam kb. 100 g csíkokra vágott laskagombát. 2-3 percig pirítottam tovább, majd egy nagyon kevés vizet öntöttem alá, épp csak annyit, ami el is párolgott. Sóztam, frissen őrölt fekete- és fehér borssal, szerecsendióval ízesítettem. Amikor a zöldségek kezdenek összeesni hozzáadtam kb. 1 dl nagyon sűrű tejszínt (nálunk Extra Thick Double Cream). 5 percig főztem, majd levettem a tűzről.

 Fokhagymás-petrezselymes jázminrizzsel kínáltam.

 Gyönyörű és mutatós vegetáriánus fogás, de húsok mellé köretként is nagyszerűen megállja a helyét. Biztos elismerésben részesülhetünk, ha a vendégek meglátják a tányérjukon ezt az egyszerű ételt.

 Ahogy készítettem:

 Kivajaztam egy 6 db-os, mély muffin formát (nálunk cupcake). 4 db közepes Desiree burgonyát, mandolin segítségével 1.6 mm vékony szeletekre szeltem. Tálba tettem a szeleteket, hozzáadtam 70 g reszelt Parmezánt, 35 g olvasztott vajat, 1 ek friss kakukkfű levélkét, sót és borsot.

 Jól összeforgattam és belehalmoztam a szeleteket, úgy hogy a formában púposodjanak a halmok. Előmelegített sütőben 180 fokon 50-60 percig sütöttem. Frissen kissé szétcsúsztak, de amint kezdett kihűlni, már meg is maradt a szép rózsaforma. 

 Tálaláskor megszórtam még friss kakukkfűvel és joghurtos-Harissa szósszal kínáltam.

 Joghurtos-Harissa szósz:

 2 ek natúr joghurtot összekevertem 1 tk Harissa szósszal.

 De, mi is az a Harissa?

 Tunéziában, Líbiában és Algériában igen népszerű chilli paprika paszta (krém/szósz).

 Fő összetevői:

 Sült piros paprika, Baklouti paprika, Serrano paprika és többféle chilli paprika, fokhagyma, koriander, sáfrány, rózsa, kömény és olívaolaj. Néhol friss citromlevet, napon szárított paradicsomot, szárított mentát és cayenne-i borsot is tesznek bele.  

 St. Albans-i piacon jártam. Imádok piacra járni, főleg ide. Annyi fantasztikus terméket lehet vásárolni egyenesen a helyi farmerektől. Csupa-csupa nagyszerű élelmiszer, alapanyag, végtelenül kedves árusoktól. 

 Az egyik zöldséges standon csodaszép articsókát találtam. Fogalmam sem volt mit kezdek vele, mert soha nem készítettem még, eddig csak a kész olajban eltett változatot, vagy pesto-t használtam. No, de a kihívás ugye a gyengém, szóval rögtön választottam kettő gyönyörű fej articsókát, amiből három lett, mert egyet ajándékba kaptam az árustól.

 Ahogy készítettem:

Levágtam a vastag szárát.

 Eltávolítottam a kemény leveleket. Addig tördeltem, míg meg nem láttam az alján a sárgás, zsenge részt.

A tetejét levégtam, kicsivel feljebb, mint az articsóka fele.

 Forró, sós vízben 30 percig főztem őket. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem citrommal együtt főztem. Ugyanis, nagyon hamar feketedik az articsóka és a bőrt is elég szépen színezi. A fotón látszik is, hogy szürkés színűek az articsókák, nem pedig fehérek. Utólag locsoltam meg citrommal, de csak ennyire lett világos, amennyire a fotón látszik.

 Kivettem őket a főzővízből, és kissé lehűtöttem őket, majd ismét elkezdtem leszedni a leveleket, amik egy idő után szírmokká lettek. Majd előbukkantak a gyönyörű, szőrös bibe-szerűségek.

Ezt egy evőkanál segítségével, óvatosan kikanyarítottam.

 Grillezett koktélpapadicsomokat halmoztam az articsókákra. Minél színesebbek, annál finomabbak és mutatósabbak. Néhány olívabogyót is szórtam a tányérra, mert illik hozzá.

 Végül egy gyönyörű, házi bivalymozzarellat tettem a tényér közepére. Tökéletes mozzarella volt, foszlós és nyomás hatására csorgott belőle a bivalytej. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés balzsamecettel.

 Friss, francia, házi kovászos kenyérrel tálaltam.

 Valami színesre vágytam. Olyasmire, ami ellensúlyozza a jelenlegi (de, csak a jelenlegi, mert amúgy imádom) pocsék, brit időjárással együtt járó letargikus hangulatomat. 

 Egyszer már készítettem paella-t és imádtam. Annyira rákészültem, hogy egyenesen Spanyolországból rendeltem egy paella serpenyőt. A paella isteni lett, viszont a serpenyő megszűnt létezni egy használat után. A bevonat teljesen lekopott róla a mosogatásnál, sajnos a szemétben végezte emiatt. De, nem búsúltam, mert a paella mennyei volt!

 Ezúttal így készítettem:

 1 közepes vöröshagymát felkockáztam és 5 percig pirítottam kb. 4 ek olívaolajban. Majd felkockáztam 1 kicsi cukkinit, 1 kicsi padlizsánt (ne hámozzuk meg!), 1 sárga kaliforniai paprikát, 1 kápia paprikát és 1 zöld chillit, majd hozzáadtam a hagymához és további 5 percig pirítottam.

 Ezután fűszereztem: 3 db zúzott fokhagymával, 3 db szárított babárlevéllel, 1/2 tk cayenne-i borssal, 1/2 tk füstölt paprikával, 1 csipet sáfránnyal, sóval és 1 csipet paella fűszerkeverékkel, amiben csak zöldségek vannak (napon szárított paradicsom, szárított piros paprika, hagyma, paradicsom, fokhagyma, petrezselyem, sáfrány, fekete bors, füstölt paprika és zeller mag) ízesítettem.

 Hozzáadtam 225 g paella rizst és felöntöttem 600 ml forró vízzel. A legkisebbre állítottam a tűzhelyet, és addig főztem, míg a folyadékot be nem szívta a rizs. A végén hozzáadtam 7-8 koktélparadicsomot (színeset), 1 csokor friss, aprított petrezselymet, 1 maréknyi fekete olívabogyót, és néhány articsóka szívet. 1/2 citromot negyedeltem ebből kettőt a paella tetejére facsartam.

 Azonnal tálaltam. A petrezselymet korianderrel is helyettesíthetjük.

 Utolsó munkanap a héten. Nagyszerű! Így már nem is hat gyötrelmesen a tudat, hogy az újabb 4 órás szünet, egyszer véget és és be kell fejezni a műszak második felét. 

 Ma olvastam egy cikket, hogy a legújabb kutatások szerint a tészta mégsem hízlal. Reggel óta pörögtek a gondolataim, hogy valami tésztát kell készítenem a szünetemben. No, nem azért, mert ezt a cikket olvastam, hanem egész egyszerűen azért, mert a tészta a szenvedélyem.

Citromos spaghetti:

 100 g 00-ás lisztből, 1 tojásból és némi langyos vízből tésztát gyúrtam. A tésztabucit 20 percet pihentettem a hűtőben, majd tésztagéppel kinyújtottam és spaghetti formára vágtam. 2 percig főztem sós, lobogó vízben.

 4 ek olívaolajat melegítettem, majd hozzáadtam 2 egész citrom levét és húsát is, illetve 100 g parmezánt. Kevertem, míg felolvadt a sajt, és szép, krémes állagot nem kaptam. Sóztam, borsoztam. A legvégén egy nagyobb csokor friss bazsalikomot aprítva hozzákevertem és közvetlenül a főzővízből hozzáadtam a spaghetti-t.

 Fontos, hogy a citromos-parmezános szószt, egy időben készítsük a tésztával. Azonnal tálaljuk.