Vásároltam négy szép pulykamell szeletet a minap. A Férj, amint tudomást szerzett róla, már meg is pecsételődött a sorsa.

Rántott szelet készült belőle némi csavarral, no meg egy kevés sült burgonyával.

 Kedves ismerősöm Erdélyből, még mindig nálunk vakációzik és tőle hallottam a puliszkával való panírozásról. Ők a halszeleteket szokták puliszkával meghinteni s kisütni forró olajban. Sőt, a puliszkába is hintenek némi sót, mert sütésnél nagyon jó ízt ad a panírnak.  

 Gondoltam megpróbálom az erdélyi módszert a pulykaszeleteknél is, annyi különbséggel, hogy én tojásban is megforgattam.

Az eredmény? "Nagyon jó ropogós"- mondta a Férj.

Hozzávalók:

4 szelet pulykamell

1 egész tojás

Puliszka

Só

Olaj

2 db burgonya

Elkészítés:

A hússzeleteket lemostam, majd papírtörlővel felitattam a nedvességet. 

Megsóztam ízlés szerint.

A tojást felvertem.

A puliszkát is külön tálkába szórtam és azt is meghintettem sóval.

A hússzeleteket tojásba, majd a sós puliszkába forgattam.

Amikor az olaj elérte a kellő hőmérsékletet beletettem a hússzeleteket s aranybarnára sütöttem mindkét oldalát.

Egy másik serpenyőben szintén olajat hevítettem és a felkockázott burgonyát megsütöttem. 

Felitattam a felesleges olajat, majd sóval ízesítettem.

Azonnal tálaltam, némi házi savanyúság kíséretében.

 Mondhatni, már az ősz közepén járunk ezért én nem győzök elég sütőtököt enni. Nagyon szeretem, legyen bármilyen formában elkészítve. Gyakori alapanyag a konyhámban, ilyenkor ősszel kiváltképp.

 Ezúttal Jamie Oliver volt segítségemre, hogy a spájzban várakozó csodaszép sütőtökömnek mi is legyen a sorsa. Természetesen a nálam már megszokott "kicsit másképp" módszerrel készült ez az étel is.

 Nagyon finom és laktató finomság lett a végeredmény, mely nagyszerű vacsora, de bátran megállja a helyét a sós-töltött aprósütemény kategóriában is.

 Erdélyből egy kedves ismerősöm vakációzik nálunk. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy egész hónapot itt tölt Londonban. Ő nem csupán barát, hanem az erdélyi gasztronómia "tudója" és a tudását, nagy örömömre megosztja velem is.

 Ahogy időm engedi ki fogom próbálni az általuk készített ételeket, kedves "E" segítségével és persze elsajátítani azokat a különleges és egyben gyönyörű szinonimákat, melyeket ők, erdélyiek használnak.

 A kés számomra a legfontosabb eszköz a konyhában. Olyan, mint a festőnek az ecset. Vagy, ha csak a pengére asszociálok, mint a jégtáncosnak a korcsolyacipője. Egyszerűen nélkülözhetetlen.

 A késekhez is furamód kellemes emlékeim fűződnek. Édesapa volt a család böllérje. Mindene megvolt a precíz disznóöléshez, amit természetesen csak ezen alkalmakkor volt lehetőségem látni, hisz szigorúan el volt zárva előlem.