A Karácsonyi és Szilveszteri túltelítődés után azt hiszem a legtöbben valami igen könnyűre vágyunk. Személy szerint rá sem tudok nézni bármilyen tartalmas és laktató ételre. Az év első napján fogyasztandó lencselevest is csak a babona és a megszokás végett gyűrtem le. Persze azért nem volt olyan rossz, csak, na...túl sok volt.

 Így fogtam magam és megkíséreltem összebarátkoztatni némi zöldet egy kis sárgával egy kevés vaj és tészta kíséretében és hagytam az ízeket kiteljesedni egy pikáns leves formájában. 

Ahogy készítettem:

 Hozzávalók:

2 db póréhagyma vékonyra szeletelve

2 db szárzeller vékonyra szeletelve

100 g apró tészta (bármilyen formájú lehet)

1 csésze fekete kel aprítva (én fagyasztottat használtam)

1 kisebb csokor friss bazsalikom aprítva

1.3 L zöldségalaplé (vegán leveskockából)

1/2 nagyobb, vagy 1 db kicsi citrom facsarva

1 gerezd fokhagyma zúzva

1 ek vaj

só

Parmezán

Elkészítés:

 A vajat felolvasztottam és megpirítottam rajta a póréhagymát és a szárzellert (kb. 5 perc). Hozzáadtam a zúzozz fokhagymát és kevertem rajta néhányat. Felöntöttem a zöldségalaplével és sóval ízesítettem. Miután felforrt, hozzáadtam a fekete kelt és a tésztát. Kis lángra állítottam a tűzhelyet és további 8 percig főztem. A végén hozzáadtam a kifacsart citromot (levét és húsát) és az aprított bazsalikomot. Parmezánforgáccsal tálaltam.

 Erdélyből egy kedves ismerősöm vakációzik nálunk. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy egész hónapot itt tölt Londonban. Ő nem csupán barát, hanem az erdélyi gasztronómia "tudója" és a tudását, nagy örömömre megosztja velem is.

 Ahogy időm engedi ki fogom próbálni az általuk készített ételeket, kedves "E" segítségével és persze elsajátítani azokat a különleges és egyben gyönyörű szinonimákat, melyeket ők, erdélyiek használnak.

 Levesre vágytam. A hűtő tele volt szebbnél szebb zöldségekkel, ezért nem is volt kérdés, hogy mit fogok készíteni.

 Hát persze, hogy Minestrone-t, a kedvenc levesemet. Nagyon szeretem, mert rengeteg zöldség van benne, ennek ellenére igen kalóriaszegény. A sűrűsége miatt laktató és egy igazi vitaminbomba, persze, csak ha a zöldségek nincsenek agyonfőzve benne.

 Ahogy készítettem:

 1/2 vöröshagymát és 1/2 lilahagymát apróra kockáztam. 2 db sárgarépát szintén felkockáztam és a hagymákkal együtt 1 ek olívaolajon, 5 percig pirítottam. Hozzáöntöttem 1 dl rozét és addig pároltam, míg el nem illant a csodás nedű.

 Ezután hozzáadtam 1 db felkockázott fehérrépát, 1/2 tenyér nagyságú zellergumót felkockázva, 3 db zúzott fokhagymát (én frisset használtam), 1 marék zöldborsót, 1 marék zöldbabot aprítva (zöld és 2-3 cm), 2 db aprított szárzellert, 1/2 fej karfiolt rózsáira szedve, 1 marék friss babot (fehér karósbab), 1 db  kisebb felkockázott cukkinit, 1/2 sárga kaliforniai paprikát aprítva, 5-6 db sárga és narancssárga koktélparadicsomot felezve.

 Végül 1 csokor friss, petrezselymet (csak tépkedtem) és 4 nagy levél fekete kelkáposztalevelet (Cavolo Nero) aprítva adtam hozzá és felöntöttem annyi vízzel, hogy ne lepje el a zöldségeket, majd így 5 percig pároltam.

 Ezután hozzáöntöttem 1 szilvaparadicsom konzervet, sóztam, borsoztam, tettem bele egy kevés cayenne-i borsot és felöntöttem vízzel. A víz mennyiségét nem tudom pontosan megadni, mert a leves sűrűségét nézem. Én a nagyon sűrű levest, azt az igazi olaszosat szeretem. Viszont, ha valaki sok levet szeretne, akkor értelemszerűen több vizet kell hozzáönteni. De vigyázzunk, ha sok a víz, akkor 2 db paradicsomkonzervre lesz szükség.

 Forrón tálaltam, parmezánnal megszórva. A díszítésként használt, friss bazsalikomot beletépkedtem, az evés kezdete előtt.

 A Férj dolgozik ma is. Gondoltam meglepem valami számára finommal, így a vasárnapi húsleves mellett döntöttem. Nem az a hagyományos húsleves, amit anyukám készít, hanem ez is, rám jellemzően kicsit más. Nagyon ritkán főzök húslevest, hisz csak A Férj eszi és általában vagy levest készítek, vagy főfogást. Kettőt együtt nagyon ritkán. Anyukám azt hiszem irtó büszke rám, mert folyton nyaggat, hogy miért nincs nálam húsleves vasárnap. No, ez is bekövetkezett!

 Főzés közben a könnyeimmel küzdöttem, mert annyira elfogott a nosztalgia. Az egész konyhát belengő, vasárnapi húsleves illata a szüleimmel együtt töltött időt idézte fel számomra.

  Amikor anyukámmal együtt előkészítettük az alapanyagokat, sok-sok zöldséget, sokáig háztáji húsokat, később már sajnos boltit, de anya levese, úgy is tökéletes volt. A hosszú órák elteltével, az egész konyhát belengte a csodás illat. Majd mentem és szóltam az édesapámnak, hogy elkészült az ebéd: "Édesapa jöjjön ebédelni...". Én még magáztam őt annak ellenére, hogy 1984-be születtem.

 Sokszor a televízió előtt, szunyókált, mert unalmas volt a foci, de amikor tudattam vele, hogy jöhet az asztalhoz, azonnal jött is.

 A szokásos lila, műanyag tányérja, ami tulajdonképpen egy tál volt,-de ragaszkodott hozzá-, várta az asztalnál, benne a gőzölgő húslevessel, teli zöldségekkel, főtt hússal és tésztával.

 "Ej, de jó illata van!", mondta. Imádta az anyukám levesét! Olyan jóízűen ette, hogy öröm volt nézni. Miután befejezte, mindig azt mondta: "Hát ez többet ért, mint búcsúban egy pofon".

 Lassan két és fél éve nem mondja már... Nagyon hiányzik...

Ahogy készítettem:

 A Férj, csak csirkemellből szereti a húslevest. 2 db csirkemellet felöntöttem vízzel, majd lassan felforraltam. A habot lemertem a tetejéről, majd hozzáadtam 4 sárgarépát, 1 fehérrépát, kis darab zellergumót, most 1/4 sárga kaliforniai paprikát, 3 db koktélparadicsomot, 3 gerezd fokhagymát, egy kisebb burgonyát (hámozva), 1/2 vöröshagymát (egészben), 1 csokor petrezselyemzöldet és egy kis darab (kb 2 cm) gyömbért. Sóval, frissen őrölt fekete- és fehér borssal ízesítettem. Lassú tűzön 2 órán keresztül főztem, mert a csirkemell hamar megfő. 

 100g 00-ás lisztből és egy tojásból némi langyos víz hozzáadásával tésztát gyúrtam. 30 perc hűtőben való pihentetés után kinyújtottam és rusztikus, kis kocka formára vágtam, majd a tálalás előtt 2.5 perc alatt megfőztem.

 Ma csak leveshez volt kedvem. El tudom képzelni anyukám arcát, amikor elújságoltam, hogy mit főztem ma, ezen a csodás, vasárnapi napon. Tudniillik igazi szentségtörés anyukám számára, ha a vasárnapi asztalra nem húsleves és valamilyen sült kerül. Szegény nagyszüleim is gondolom forognak a sírjukban. De, ezért jellemző rám és az ételeimre a "kicsit másképp".

 A mai levesem:

 1 db vöröshagymát felkozckázva és 2 db sárgarépát szeletelve olívaolajon 15 percig pirítottam. Majd egy nagyobb serpenyőben 2 gerezd fokhagymát 1 percig pirítottam, és hozzáadtam 450 g fagyasztott zöldbabot (egészben). 10 percet pároltam, míg a zöldbab ki nem olvadt. Majd hozzáadtam a pirított hagymához-sárgarépához és felöntöttem 800 ml vízzel. 15-20 percig főztem, sóztam, borsoztam. Közben egy serpenyőben olívaolajon 350 g paradicsomot pirítottam. Én kicsiny, színes, különböző fajtájú koktélparadicsomokat használtam. 5-10 percig pirítottam, mikor a paradicsomok héjja, már kezdett lejönni és a leve krémessé vált, hozzáadtam egy kisebb csokor friss bazsalikomot aprítva, néhányat kevertem rajta és az egészet hozzáadtam a leveshez. Még 5 percig főztem.

 Forrón, reszelt parmezánnal megszórva tálaltam. Isteni, nyári leves. Tésztát is lehet adni hozzá, vagy grillezett, olívaolajjal meglocsolt ciabatta-t, baguette-t. 

 Volt egy felbontott kókusztejem (főzéshez való) a hűtőben. Valami különlegeset szerettem volna készíteni, és levest, mert a főfogást már kitaláltam.

 Ez lett belőle:

 2 ek olívaolajon 15 percig pirítottam 1 db felkockázott vöröshagymát, és 2 db felszeletelt sárgarépát. Majd hozzáadtam 1/2 ek Garam Masala fűszerkeveréket, valamint 1/2 újnyi vastag friss gyömbért lereszelve. Még egy percig tovább pirítom. Majd hozzáadtam 1/2 narancs levét és 500 ml vizet. 10 percig főztem, majd hozzáadtam 100 ml kókusztejet és 1 egész konzerv babot (én vajbabot használtam, de, bármilyen másik jó). Még 5 percet főztem, sóval ízesítettem. Botmixerrel simára kevertem, végül hozzáadtam 1 ek friss, aprított petrezselymet (lehet koriandert is használni).

 Amikor az ember több lencsét áztat le a kelleténél és Isten ments, hogy a felesleg a szemetesben végezze, akkor valamit improvizálni kell. Én lencskrémlevest készítettem, egy ilyen malőr alkalmával.

 Olívaolajon felkockázott hagymát pirítottam. Majd fokhagymát is adtam hozzá és pirítottam még két percig körülbelül. Sárgarépát, fehérrépát, szárzellet és friss petrezselyemzöldet, egy kevés friss kakukkfüvet adtam hozzá, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. A világ legjobb anyukájának házi paprikalekvárájával, őrölt paprikával, sóval, cayenne-i borssal, fekete borssal fűszereztem. Amikor megfőttek a zöldségek, botmixerrel símára kevertem. forrón, créme fraiché-vel és néhány levélke friss kakukkfűvel a tetején tálaltam.

 A pontosság kedvéért, ez egy hamis lencskrémleves. Hogy miért? Azért, mert se nem legíroztam, se nem montíroztam. De, m is az a Legírozás és Montírozás a gasztronómiában?

Krémlevesek készítésénél alkalmazzuk.

Legírozás:
Friss tejszínt és tojássárgáját habüstben vagy keverőtálban összekeverünk. A levest levesszük a tűzhelyről, forralni már nem szabad. A levest merőkanálból vékony sugárban a legírhez öntjük. Habverővel állandóan keverjük. Így keverjük a leves felét össze a tejszínnel és a tojássárgájával. Ezután az egész keveréket szintén vékony sugárban és habverővel állandóan kevergetve visszaöntjük a maradék leveshez.

Az egyik kedvenc levesem. Glutén- és laktózmentes is ráadásul.

Fél vöröshagymát felkockáztam és olívaolajon megpirítottam.
2 db kissebb burgonyát felkockáztam, és kb. 20-25 dkg fagyasztott kukorica kíséretében hozzáadtam a hagymához. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje és 10 percig fedő alatt főztem. Hozzáadtam 800 ml kókusztejet (konzerv, ami főzéshez való). Felforraltam és a forrástól számítva még 10 percet főztem. Majd hozzáadtam kb. 10 dkg aprított szárzellert. Sóval, fehérborssal, cayenne-i borssal, és szerecsendióval fűszereztem ízlés szerint.

 Vásároltam 1kg zöldborsót. Kifejtettem és lett belőle 36dkg csodaszép, friss borsó.

 Abban a fél órában, míg fejtettem elöntött a nosztalgia. Mikor kislány voltam és a frissen szedett zöldborsót fejtettük hármasban, vödörszámra a világ legjobb anyukájával és apukájával...De rég volt. Az év bármely szakában volt zöldborsó frissen és a mélyhűtőből egyaránt, sosem kellett venni, mert megtermett.

 Ezért arra gondoltam, ha már nosztalgia, akkor miért ne gyúrjak tésztát a levesbe? Egész hamar megvan és nagyon finom. Aztán egy ilyen mennyei levest, mi másban lehetne tálalni? Naná, hogy egy "Utasellátó"-s leveses tányérban.

 Tegnap maradt a tejszínes-spenótos szószból, gondoltam elteszem mára és összedobok belőle valamit. Házi spenótos-tejszínes-édesburgonyás ravioli-t készítettem, először életemben. Mivel a szószom túl híg volt, ezért főztem egy édesburgonyát, összetörtem és a szószhoz adtam. Meg is lett a tökéletes állag.

 Eztán jött a "játék". Rusztikus párnácskák lettek, mindegyik különböző.

 Az olaszok azt mondják, hogy minden egyes tésztában benne van a készítője szívének és szeretetének egy darabja. A maradék tölteléket díszítésnek használtam, olívaolajjal és parmezánnal koronáztam meg.