1874 április 24-én született egy Annie Moore nevű lány, Írországban. Mindössze 18 éves volt (valaki azt mondja, hogy csak 15), amikor két testvérével Anthony-val és Philip-el felszállt a Nevada nevű gőzhajóra, s szüleit követve, végleg elhagyta hazáját egy új élet reményében.
Hogy hova indult? Amerikába, a New York-i Ellis Szigetre. A remény, a küzdelem, a megpróbáltatás és a könnyek hazájába. Tizenkét napon keresztül utaztak és a Karácsonyt is a gőzhajón töltötték.
Mielőtt Ellis Sziget megnyílt, közel 8 millió bevándorló érkezett már New York-ba. A nagy számban érkező bevándorló miatt, a szövetségi kormány létrehozta az első ellenőrző állomást a szigeten, mely 1892. január 1-jén ünnepélyes keretek között nyílt meg s ebben az évben közel 450 000 emigráns haladt át rajta.
De a legelső Annie Moore volt (írásos emlék bizonyítja). Egy fiatal s rettentően bátor lány. Egy lány, aki emlékére szobrot emeltek Ellis Szigeten és Írországban a Cobh rakparton is.
Egy lány, aki minden Ír szívében ott él s a reményt jelképezi. Egy kicsiny utazótáskával lépett az ellenőrző állomásra elsőként s az ezért járó 10 arany dollárral vágott neki az új kezdetnek, örökre hátrahagyva szülőföldjét. Manhattan-ben telepedett le. Ott férjhez ment egy német bevándorlóhoz és tizenegy gyermekük született. Egyes források szerint 1924 december 6-án hunyt el Illinois-ban.
Amikor rátaláltam Annie Moore történetére, a sajátom jutott eszembe. Ő szerencsés volt, hisz szülei vártak rá. Mi elhagytuk s nem pedig követtük a mieinket. Még most is, lassan kilenc év után fáj és gyötrelmes a tudat, hogy Ő, Anya, a legjobb a világon ( már csak Ő, Anya van nekem, mert Édesapa már fentről néz minket) ott maradt. Távol tőlem s nem itt velem. Mindössze 715 fonttal és két utazótáskával vágtunk neki. A küzdelemben egyedül voltunk, csak mi ketten a Férj és én. Együtt törtük át az akadályokat, együtt valósítottuk meg terveinket és az Ő vállára peregtek a honvágy s remény könnyei. De azt hogy honnan jöttünk, kik voltunk azt sosem feledjük.
Az egész Annie Moore történet megírása ennek a zenének köszönhető. A feliratos változatot linkeltem be, mert a szöveget olvasva élvezetes hallgatni. Nekem potyogtak a könnyeim.
https://www.youtube.com/watch?v=sKwybTRTxKc
(Forrás: wikipédia, saveellisisland.org, smithsonianmag.com, mult-kor.hu, youtube)
Annie Moore tiszteletére elkészítettem a Tradicionális Ír pörköltet:
Az összes alapanyagot a helyi farmboltból szereztem be. A lehető legeredetibb ízvilágot szerettem volna elérni.
2.5 db közepes vöröshagymát felaprítottam és 1 ek vajon, 150 g füstölt szalonnával együtt pirítottam egy öntöttvas edényben (öntöttvas vagy kerámia edény szükséges fedővel, a sütőben való készítés miatt). Hozzáadtam 500 g bárány lapockát, nagy darabokra vágva. Addig pirítottam, míg barnává nem változott. Ekkor fűszereztem egy kis csokor friss kakukkfűvel, 2 db babérlevéllel, sóval és borssal. Majd hozzáadtam 3 db közepes burgonyát nagy darabokra vágva, 3 db sárgarépát kb. 2 cm-es darabokra aprítva és 50 g árpagyöngyöt, amit 20 percig áztattam. Felöntöttem 420 ml vízzel és előmelegített sütőben másfél órát főztem 175 fokon, fedő alatt.
Javaslom a 450-480 ml folyadékot, mert nekem kevésnek bizonyult és nem lett nagyon szaftja.
