Vásároltam 1kg zöldborsót. Kifejtettem és lett belőle 36dkg csodaszép, friss borsó.
Abban a fél órában, míg fejtettem elöntött a nosztalgia. Mikor kislány voltam és a frissen szedett zöldborsót fejtettük hármasban, vödörszámra a világ legjobb anyukájával és apukájával...De rég volt. Az év bármely szakában volt zöldborsó frissen és a mélyhűtőből egyaránt, sosem kellett venni, mert megtermett.
Ezért arra gondoltam, ha már nosztalgia, akkor miért ne gyúrjak tésztát a levesbe? Egész hamar megvan és nagyon finom. Aztán egy ilyen mennyei levest, mi másban lehetne tálalni? Naná, hogy egy "Utasellátó"-s leveses tányérban.
Tegnap maradt a tejszínes-spenótos szószból, gondoltam elteszem mára és összedobok belőle valamit. Házi spenótos-tejszínes-édesburgonyás ravioli-t készítettem, először életemben. Mivel a szószom túl híg volt, ezért főztem egy édesburgonyát, összetörtem és a szószhoz adtam. Meg is lett a tökéletes állag.
Eztán jött a "játék". Rusztikus párnácskák lettek, mindegyik különböző.
