A Férj dolgozik ma is. Gondoltam meglepem valami számára finommal, így a vasárnapi húsleves mellett döntöttem. Nem az a hagyományos húsleves, amit anyukám készít, hanem ez is, rám jellemzően kicsit más. Nagyon ritkán főzök húslevest, hisz csak A Férj eszi és általában vagy levest készítek, vagy főfogást. Kettőt együtt nagyon ritkán. Anyukám azt hiszem irtó büszke rám, mert folyton nyaggat, hogy miért nincs nálam húsleves vasárnap. No, ez is bekövetkezett!

 Főzés közben a könnyeimmel küzdöttem, mert annyira elfogott a nosztalgia. Az egész konyhát belengő, vasárnapi húsleves illata a szüleimmel együtt töltött időt idézte fel számomra.

  Amikor anyukámmal együtt előkészítettük az alapanyagokat, sok-sok zöldséget, sokáig háztáji húsokat, később már sajnos boltit, de anya levese, úgy is tökéletes volt. A hosszú órák elteltével, az egész konyhát belengte a csodás illat. Majd mentem és szóltam az édesapámnak, hogy elkészült az ebéd: "Édesapa jöjjön ebédelni...". Én még magáztam őt annak ellenére, hogy 1984-be születtem.

 Sokszor a televízió előtt, szunyókált, mert unalmas volt a foci, de amikor tudattam vele, hogy jöhet az asztalhoz, azonnal jött is.

 A szokásos lila, műanyag tányérja, ami tulajdonképpen egy tál volt,-de ragaszkodott hozzá-, várta az asztalnál, benne a gőzölgő húslevessel, teli zöldségekkel, főtt hússal és tésztával.

 "Ej, de jó illata van!", mondta. Imádta az anyukám levesét! Olyan jóízűen ette, hogy öröm volt nézni. Miután befejezte, mindig azt mondta: "Hát ez többet ért, mint búcsúban egy pofon".

 Lassan két és fél éve nem mondja már... Nagyon hiányzik...

Ahogy készítettem:

 A Férj, csak csirkemellből szereti a húslevest. 2 db csirkemellet felöntöttem vízzel, majd lassan felforraltam. A habot lemertem a tetejéről, majd hozzáadtam 4 sárgarépát, 1 fehérrépát, kis darab zellergumót, most 1/4 sárga kaliforniai paprikát, 3 db koktélparadicsomot, 3 gerezd fokhagymát, egy kisebb burgonyát (hámozva), 1/2 vöröshagymát (egészben), 1 csokor petrezselyemzöldet és egy kis darab (kb 2 cm) gyömbért. Sóval, frissen őrölt fekete- és fehér borssal ízesítettem. Lassú tűzön 2 órán keresztül főztem, mert a csirkemell hamar megfő. 

 100g 00-ás lisztből és egy tojásból némi langyos víz hozzáadásával tésztát gyúrtam. 30 perc hűtőben való pihentetés után kinyújtottam és rusztikus, kis kocka formára vágtam, majd a tálalás előtt 2.5 perc alatt megfőztem.

 Ismét egy Jamie Oliver recept a legújabb szakácskönyvéből (Super Food-Family Classics). Ezúttal nem ötletet adott, hanem a receptjét készítettem el, természetesen némi változtatással. A végeredmény egy kellemesen csípős, indiai étel lett, ami tényleg isteni, ugyanis A Férj, (aki folyton válogat) is elismeréssel nyugtázta.

 A "Tarka" Daal ne tévesszen meg senkit, ez egy hindi kifejezés, az indiai gasztronómiában használják. Krémes/pépes sárgaborsó, hagymával, fokhagymával és fűszerekkel összefőzve.

 Ahogy készítettem:

 Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Egy öntöttvas edénybe 3 db friss, zúzott, majd aprított fokhagymát, egy 2-3 cm nagyságú friss, aprított gyömbért és 1 db friss, vékonyra szeletelt, piros chillit 1 ek olívaolajon pirítottam kb 3 percig. Ezután hozzáadtam 2 ek sárga mustármagot (Jamie feketét használt, nekem most ez volt) és 1 tk őrölt fahéjat (Jamie fahéj rudat használt). Kisebbre állítottam a tűzhelyet, picit pirítottam, majd hozzáadtam fél fej karfiol rózsáit, kb. 2 cm-es darabokra aprítva, és 1 vöröshagymát nagyobb kockákra vágva és 1 púpos ek curry port, kevertem rajta néhányat, majd kevés vízzel felöntöttem, annyival, hogy el is párologjon. Hozzáadtam 1 friss, érett mangót meghámozva, aprítva, majd 200 g szilva paradicsom konzervet. Felöntöttem 1.25 L vízzel, majd hozzáadtam 250 g sárgaborsót, amit beáztattam és 10 percig főztem. Felforraltam és fedő alatt 40 percig főztem a sütőben. Majd botmixerrel a felét összeturmixoltam. 

 Fokhagymás, korianderes naan kenyéren (Jamie teljes kiőrlésű chapatti-t használt) kínáltam, natúr joghurttal meglocsolva és friss petrezselyemmel megkoronázva (Jamie friss koriandert használt, én nem szeretem, ezért maradt a petrezselyem). Mennyei, indiai étel!

 Jamie Oliver legújabb szakácskönyvének a "Super Food-Family Classics" egyik receptje adta az ötletet. Könnyű, tésztaétel, az őszi, téli hónapokban konzervből is elkészíthető. 

 A spenótos Reginette:

 Kb. 150 g 00-ás lisztet (a "kb" itt fontos, mert a spenóttól is függ, ezért nem tudok pontos mennyiséget megadni. Ha pótolni kell a liszt mennyiségét, ne fukarkodjunk, elrontani csak akkor lehet, ha a tészta túl lágy marad) 120 g friss, fiatal, nyers spenóttal és 1 db tojással konyhai mixerben összekevertem addig, míg bucivá nem alakultak az alapanyagok.

 Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a gyengébb teljesítményű berendezéseknél vigyázzunk, mert eléggé megterheli a motort ez a művelet!

 Első körben 100 g lisztet adtam hozzá, viszont a tésztám nagyon lágy maradt, így addig adagoltam, míg el nem értem a szokásos állagot. 30 percre hűtőbe tettem pihenni a csodaszép, zöld bucit, majd tésztagép segítségével kinyújtottam és derelye vagy ravioli vágóval csíkokra vágtam. Gyönyörű, rusztikus Reginette-t kaptam. 3 percig főztem, sós, lobogó vízben.

 A sugo:

 1/2 nagyon apróra kockázott lilahagymát olívaolajon 5 percig pirítottam, majd hozzáadtam 150 g felszeletelt, fiatal cukkinit és 250 g friss paradicsomot. 15 percig főztem, nagyon kevés vizet öntöttem alá, annyit, amennyi el is párolgott. Sóztam, borsoztam, majd amikor elzártam a tűzhelyet, 1/2 csokor felcsíkozott, friss bazsalikomot adtam hozzá. Ezután közvetlenül a főzővízből adtam hozzá a Reginette-t. Parmezánnal szórtam meg tálaláskor.

 A Férj vasárnapi ebédje. Tegnap este összeállítottam, így ma csak fel kellett tennem főzni. Nagyon szép savanyú káposzta leveleket vásároltam a török boltban. Igazság szerint én ezt preferálom, mert sokkal jobb minőségű és ízű, mint a vákuumcsomagolt Vecsési. Apró káposztám volt itthon, az pedig lengyel, az ok, amiért az, ami, szintén a minősége és az íze. De természetesen török, lengyel jó minőség ide vagy oda, egyik sem közelíti meg azt a szüleim által készített, házi savanyú káposztát, amit kislányként mindig is ettem otthon.

 Ahogy készítettem:

 300 g leöblített, apró káposztát az edény aljára szórtam. A tetejére került 1/2 vöröshagyma aprítva, kb. 2 ek paradicsompüré, 4 szárított babérlevél, 1/2 friss kápia paprika, frissen őrölt fehér- és fekete bors, őrölt csemegepaprika.

 400 g darált sertéshúst összekevertem 1/2 nagyon apróra vágott vöröshagymával, 4 gerezd zúzott, majd aprított, friss fokhagymával, sóval, frissen őrölt fekete- és fehér borssal és őrölt csemegepaprikával. Jó alaposan kikevertem, majd beletöltöttem a leöblített savanyú káposztalevelekbe (380 g) és az aprított káposztára helyeztem a gombócokat.

 A gombócok tetejére ismét 1/2 kápia paprika, 4 babérlevél, 2 ek paradicsompüré, frissen őrölt fekete- és fehér bors, végül őrölt csemegepaprika került és az apró káposzta másik felével (300 g ismét) befedtem.

 Felforraltam, majd a legkisebb lángra kapcsoltam a tűzhelyet és lassú tűzön 3 órán keresztül főztem. Végül kevés lisztes-szőlőmagolajos rántással berántottam. Créme Fraiche-vel és  magvas kukoricakenyérrel tálaltam.  

 Gyönyörű laskagombát (nálunk Oyster mushroom) vásároltam a minap egy török boltban. Volt néhány póréhagymám is a hűtőben, amit el kellett használnom.

 Amit készítettem:

 3 db póréhagymát vékonyabbra szeleteltem és 5 percig pirítottam 1 ek olívaolajon. Majd hozzáadtam kb. 100 g csíkokra vágott laskagombát. 2-3 percig pirítottam tovább, majd egy nagyon kevés vizet öntöttem alá, épp csak annyit, ami el is párolgott. Sóztam, frissen őrölt fekete- és fehér borssal, szerecsendióval ízesítettem. Amikor a zöldségek kezdenek összeesni hozzáadtam kb. 1 dl nagyon sűrű tejszínt (nálunk Extra Thick Double Cream). 5 percig főztem, majd levettem a tűzről.

 Fokhagymás-petrezselymes jázminrizzsel kínáltam.

 Gyönyörű és mutatós vegetáriánus fogás, de húsok mellé köretként is nagyszerűen megállja a helyét. Biztos elismerésben részesülhetünk, ha a vendégek meglátják a tányérjukon ezt az egyszerű ételt.

 Ahogy készítettem:

 Kivajaztam egy 6 db-os, mély muffin formát (nálunk cupcake). 4 db közepes Desiree burgonyát, mandolin segítségével 1.6 mm vékony szeletekre szeltem. Tálba tettem a szeleteket, hozzáadtam 70 g reszelt Parmezánt, 35 g olvasztott vajat, 1 ek friss kakukkfű levélkét, sót és borsot.

 Jól összeforgattam és belehalmoztam a szeleteket, úgy hogy a formában púposodjanak a halmok. Előmelegített sütőben 180 fokon 50-60 percig sütöttem. Frissen kissé szétcsúsztak, de amint kezdett kihűlni, már meg is maradt a szép rózsaforma. 

 Tálaláskor megszórtam még friss kakukkfűvel és joghurtos-Harissa szósszal kínáltam.

 Joghurtos-Harissa szósz:

 2 ek natúr joghurtot összekevertem 1 tk Harissa szósszal.

 De, mi is az a Harissa?

 Tunéziában, Líbiában és Algériában igen népszerű chilli paprika paszta (krém/szósz).

 Fő összetevői:

 Sült piros paprika, Baklouti paprika, Serrano paprika és többféle chilli paprika, fokhagyma, koriander, sáfrány, rózsa, kömény és olívaolaj. Néhol friss citromlevet, napon szárított paradicsomot, szárított mentát és cayenne-i borsot is tesznek bele.  

 A Férj-nek vásároltam ezt a piciny csibét. Életében kukoricán nevelkedett emiatt szép sárga színe volt. Itt Angliában maximum 28 napig nevelik őket, utána vágásra kerülnek. Omlós, porhanyós a húsa, vigyázni kell sütésnél, mert hamar elkészül.

 Ahogy készítettem:

 1 egész csibét megtisztítottam, sóztam, borsoztam, majd egy kisebb kerámia tepszi közepére helyeztem. 1 közepes burgonyát és 1 édesburgonyát apróra vágtam, 1 sárgarépát vékonyan felszeleteltem és a csibe köré szórtam. Szintén sóztam, borsoztam, meglocsoltam kevés szőlőmagolajjal és kb. 1.5 dl vízzel felöntöttem. Alufólia alatt kb. 40 percig sütöttem míg meg nem puhult, majd levettem az alufóliát és még kb. 10 percig pirítottam, hogy a teteje szép piros legyen. Tejfölös uborkasalátát készítettem hozzá.

 Tegnap egy török boltba mentem vásárolni. Gyönyörű, friss zöldség-gyümölcs árut szereztem be és rengeteg különlegességet, ami remek alapanyagként fog szolgálni a jövőben.

 Ma szokatlanul felmelegedett az időjárás, ezért valami hideg, gyümölcsöset kívántam reggelire.

 Amit készítettem:

 360 g áfonyát, 5 nagy, sötét spenótlevelet, 1/2 almát, 1/2 citromot (héj nélkül), 1 ek gyümölcsszirupot, 2 dl ciprusi limonádét, 1 tk levendulát összeturmixoltam.

 A folyadék dupláját is elbírta volna, mert nagyon sűrű lett, olyannyira, hogy kanalaztuk, de mennyei volt így is.

 St. Albans-i piacon jártam. Imádok piacra járni, főleg ide. Annyi fantasztikus terméket lehet vásárolni egyenesen a helyi farmerektől. Csupa-csupa nagyszerű élelmiszer, alapanyag, végtelenül kedves árusoktól. 

 Az egyik zöldséges standon csodaszép articsókát találtam. Fogalmam sem volt mit kezdek vele, mert soha nem készítettem még, eddig csak a kész olajban eltett változatot, vagy pesto-t használtam. No, de a kihívás ugye a gyengém, szóval rögtön választottam kettő gyönyörű fej articsókát, amiből három lett, mert egyet ajándékba kaptam az árustól.

 Ahogy készítettem:

Levágtam a vastag szárát.

 Eltávolítottam a kemény leveleket. Addig tördeltem, míg meg nem láttam az alján a sárgás, zsenge részt.

A tetejét levégtam, kicsivel feljebb, mint az articsóka fele.

 Forró, sós vízben 30 percig főztem őket. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem citrommal együtt főztem. Ugyanis, nagyon hamar feketedik az articsóka és a bőrt is elég szépen színezi. A fotón látszik is, hogy szürkés színűek az articsókák, nem pedig fehérek. Utólag locsoltam meg citrommal, de csak ennyire lett világos, amennyire a fotón látszik.

 Kivettem őket a főzővízből, és kissé lehűtöttem őket, majd ismét elkezdtem leszedni a leveleket, amik egy idő után szírmokká lettek. Majd előbukkantak a gyönyörű, szőrös bibe-szerűségek.

Ezt egy evőkanál segítségével, óvatosan kikanyarítottam.

 Grillezett koktélpapadicsomokat halmoztam az articsókákra. Minél színesebbek, annál finomabbak és mutatósabbak. Néhány olívabogyót is szórtam a tányérra, mert illik hozzá.

 Végül egy gyönyörű, házi bivalymozzarellat tettem a tényér közepére. Tökéletes mozzarella volt, foszlós és nyomás hatására csorgott belőle a bivalytej. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés balzsamecettel.

 Friss, francia, házi kovászos kenyérrel tálaltam.

 Sikerült a nyár közepén Karácsonyi hangulatot varázsolnom. De, ha nem csinálnék ilyeneket, akkor nem is lennék önmagam, és ezt a tényt, a hozzám közel állók tudják a legjobban.

 Mennyei reggelit készítettem, aminek a látványa is hízlal, de ha az ember megérzi a fenséges illatokat, ami belengi sütés közben a konyhát, garantáltan nem fog senki ellenállni, ha többért nem, csak egy falat erejéig megkóstolja mindenki.

 Ahogy készült: 

 4 egész tojást, 250 ml tejet, 1 egész narancs héját, 125 ml friss narancslevet, 1 ek vanília aromát, 1/2 ek fahéjat, 2 ek cukrot és végül egy csipet sót jól összekevertem.

 Kivajaztam egy kerámia tepszit. Majd 1 egész fonott kalácsot (én készen vásároltam, de természetesen a házi a legjobb, illetve bármilyen töltelék nélküli maradék kalács is tökéletesen megfelel) 1 cm vastag szeletekre vágtam és egymásra fektettem a kivajazott tepsziben. Lassan és egyenletesen ráöntöttem a folyadékot, hogy a szeletek minél többet szívjanak be magukba. Ezután sütőbe raktam és alacsony hőfokon addig sütöttem, míg a szeletek meg nem barnultak. 

 Gyümölcssziruppal és friss narancsal tálaltam. Juharszirupot is lehet használni, illetve, aki szereti mazsolát is szórhat a tetejére.