A vasárnapi ebéd főfogásaként készült A Férj-nek. Bevallom töredelmesen a húspogácsát úgy vásároltam. Viszont nagyon szépnek találtam, ezért gondoltam, miért ne? 

 Ahogy készült:

 Húspogácsát olajban megsütöttem, majd kovászos hamburger zsemlébe tettem. A salátával kezdtem, majd a húspogácsa és egy szelet füstölt szalonna (sült) és egy kevés lila hagyma került a legtetejére. 

 Az olajban egy közepes burgonyát sütöttem és ezzel együtt kínáltam. 

 A Férj dolgozik ma is. Gondoltam meglepem valami számára finommal, így a vasárnapi húsleves mellett döntöttem. Nem az a hagyományos húsleves, amit anyukám készít, hanem ez is, rám jellemzően kicsit más. Nagyon ritkán főzök húslevest, hisz csak A Férj eszi és általában vagy levest készítek, vagy főfogást. Kettőt együtt nagyon ritkán. Anyukám azt hiszem irtó büszke rám, mert folyton nyaggat, hogy miért nincs nálam húsleves vasárnap. No, ez is bekövetkezett!

 Főzés közben a könnyeimmel küzdöttem, mert annyira elfogott a nosztalgia. Az egész konyhát belengő, vasárnapi húsleves illata a szüleimmel együtt töltött időt idézte fel számomra.

  Amikor anyukámmal együtt előkészítettük az alapanyagokat, sok-sok zöldséget, sokáig háztáji húsokat, később már sajnos boltit, de anya levese, úgy is tökéletes volt. A hosszú órák elteltével, az egész konyhát belengte a csodás illat. Majd mentem és szóltam az édesapámnak, hogy elkészült az ebéd: "Édesapa jöjjön ebédelni...". Én még magáztam őt annak ellenére, hogy 1984-be születtem.

 Sokszor a televízió előtt, szunyókált, mert unalmas volt a foci, de amikor tudattam vele, hogy jöhet az asztalhoz, azonnal jött is.

 A szokásos lila, műanyag tányérja, ami tulajdonképpen egy tál volt,-de ragaszkodott hozzá-, várta az asztalnál, benne a gőzölgő húslevessel, teli zöldségekkel, főtt hússal és tésztával.

 "Ej, de jó illata van!", mondta. Imádta az anyukám levesét! Olyan jóízűen ette, hogy öröm volt nézni. Miután befejezte, mindig azt mondta: "Hát ez többet ért, mint búcsúban egy pofon".

 Lassan két és fél éve nem mondja már... Nagyon hiányzik...

Ahogy készítettem:

 A Férj, csak csirkemellből szereti a húslevest. 2 db csirkemellet felöntöttem vízzel, majd lassan felforraltam. A habot lemertem a tetejéről, majd hozzáadtam 4 sárgarépát, 1 fehérrépát, kis darab zellergumót, most 1/4 sárga kaliforniai paprikát, 3 db koktélparadicsomot, 3 gerezd fokhagymát, egy kisebb burgonyát (hámozva), 1/2 vöröshagymát (egészben), 1 csokor petrezselyemzöldet és egy kis darab (kb 2 cm) gyömbért. Sóval, frissen őrölt fekete- és fehér borssal ízesítettem. Lassú tűzön 2 órán keresztül főztem, mert a csirkemell hamar megfő. 

 100g 00-ás lisztből és egy tojásból némi langyos víz hozzáadásával tésztát gyúrtam. 30 perc hűtőben való pihentetés után kinyújtottam és rusztikus, kis kocka formára vágtam, majd a tálalás előtt 2.5 perc alatt megfőztem.

 Ismét egy Jamie Oliver recept a legújabb szakácskönyvéből (Super Food-Family Classics). Ezúttal nem ötletet adott, hanem a receptjét készítettem el, természetesen némi változtatással. A végeredmény egy kellemesen csípős, indiai étel lett, ami tényleg isteni, ugyanis A Férj, (aki folyton válogat) is elismeréssel nyugtázta.

 A "Tarka" Daal ne tévesszen meg senkit, ez egy hindi kifejezés, az indiai gasztronómiában használják. Krémes/pépes sárgaborsó, hagymával, fokhagymával és fűszerekkel összefőzve.

 Ahogy készítettem:

 Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Egy öntöttvas edénybe 3 db friss, zúzott, majd aprított fokhagymát, egy 2-3 cm nagyságú friss, aprított gyömbért és 1 db friss, vékonyra szeletelt, piros chillit 1 ek olívaolajon pirítottam kb 3 percig. Ezután hozzáadtam 2 ek sárga mustármagot (Jamie feketét használt, nekem most ez volt) és 1 tk őrölt fahéjat (Jamie fahéj rudat használt). Kisebbre állítottam a tűzhelyet, picit pirítottam, majd hozzáadtam fél fej karfiol rózsáit, kb. 2 cm-es darabokra aprítva, és 1 vöröshagymát nagyobb kockákra vágva és 1 púpos ek curry port, kevertem rajta néhányat, majd kevés vízzel felöntöttem, annyival, hogy el is párologjon. Hozzáadtam 1 friss, érett mangót meghámozva, aprítva, majd 200 g szilva paradicsom konzervet. Felöntöttem 1.25 L vízzel, majd hozzáadtam 250 g sárgaborsót, amit beáztattam és 10 percig főztem. Felforraltam és fedő alatt 40 percig főztem a sütőben. Majd botmixerrel a felét összeturmixoltam. 

 Fokhagymás, korianderes naan kenyéren (Jamie teljes kiőrlésű chapatti-t használt) kínáltam, natúr joghurttal meglocsolva és friss petrezselyemmel megkoronázva (Jamie friss koriandert használt, én nem szeretem, ezért maradt a petrezselyem). Mennyei, indiai étel!

 Jamie Oliver legújabb szakácskönyvének a "Super Food-Family Classics" egyik receptje adta az ötletet. Könnyű, tésztaétel, az őszi, téli hónapokban konzervből is elkészíthető. 

 A spenótos Reginette:

 Kb. 150 g 00-ás lisztet (a "kb" itt fontos, mert a spenóttól is függ, ezért nem tudok pontos mennyiséget megadni. Ha pótolni kell a liszt mennyiségét, ne fukarkodjunk, elrontani csak akkor lehet, ha a tészta túl lágy marad) 120 g friss, fiatal, nyers spenóttal és 1 db tojással konyhai mixerben összekevertem addig, míg bucivá nem alakultak az alapanyagok.

 Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a gyengébb teljesítményű berendezéseknél vigyázzunk, mert eléggé megterheli a motort ez a művelet!

 Első körben 100 g lisztet adtam hozzá, viszont a tésztám nagyon lágy maradt, így addig adagoltam, míg el nem értem a szokásos állagot. 30 percre hűtőbe tettem pihenni a csodaszép, zöld bucit, majd tésztagép segítségével kinyújtottam és derelye vagy ravioli vágóval csíkokra vágtam. Gyönyörű, rusztikus Reginette-t kaptam. 3 percig főztem, sós, lobogó vízben.

 A sugo:

 1/2 nagyon apróra kockázott lilahagymát olívaolajon 5 percig pirítottam, majd hozzáadtam 150 g felszeletelt, fiatal cukkinit és 250 g friss paradicsomot. 15 percig főztem, nagyon kevés vizet öntöttem alá, annyit, amennyi el is párolgott. Sóztam, borsoztam, majd amikor elzártam a tűzhelyet, 1/2 csokor felcsíkozott, friss bazsalikomot adtam hozzá. Ezután közvetlenül a főzővízből adtam hozzá a Reginette-t. Parmezánnal szórtam meg tálaláskor.