Lazacot szerettem volna vásárolni A Férjnek. Sajnos nem volt alaszkai vadlazac, sem pedig olyan, amit szívesen megvásároltam volna. Csupa halvány rózsaszín, sápadt, vékonyka filék. Teljesen tanácstalan voltam. A halárus fiú észrevéve hezitálásomat, készségesen felajánlotta segítségét, és fel is világosított, hogy azért nincs alaszkai vadlazacuk, mert 20 fonttól kezdődik kilója és kizárólag különleges alkalmakkor, mint pl. a Karácsony tartanak. Helyette a kardhalat ajánlotta. Hatalmas, filék sorakoztak ízlésesen a tört jégen, gondoltam egy próbát megér. Spanyolországi vakációnk alkalmával a férj már kóstolta és ízlett neki,  ennek fényében bíztam benne, hogy az én verzióm is elnyeri majd a tetszését. Így is történt. 

 Dióolajban megsütöttem a hal mindkét oldalát (fedő alatt szigorúan, mert fröcsög, annak ellenére, hogy felitattam a felesleges nedvességet). Sóztam, borsoztam és csipet cayenne-i borssal bolondítottam meg. Tálaláskor a serpenyőben maradt olajjal meglocsoltam a steak tetejét. Friss, vegyes salátával tálaltam.

 A Férj egyik vasárnapi ebédje. Féltem, hogy nem lesz sikeres, mert nincs oda a vadhúsért. De, nagyon ízlett neki.

 A szarvasburgereket készen vásároltam. Egy kevés pancetta-t megpirítottam, majd kiszedtem a szalonnákat. A szalonna zsírját felöntöttem szőlőmag olajjal és megsütöttem benne a húspogácsákat. 1 lilahagymát felszeleteltem, majd cukorral, olajban karamellizáltam. Sajttal együtt grilleztem meg a hamburger bucikat egy kevés fokhagymás olívaolajjal megbolondítva. Majd adtam hozzá friss jégsalátát, paradicsomot és édes hagymát.

 A Férj rántott tököt óhajtott vacsorára. Néha olyan dolgokat kér enni, hogy teljesen letaglóz vele.
Szerencsére csodaszép tököt sikerült vásárolnom, így kívánsága teljesült.
A tököt, hagyományos-és céklás tartármártással, illetve édes piccalilli-vel tálaltam. Utóbbit én nagyon szeretem.

 A Piccalilli-ről itt olvashattok:

http://legalizabb.blogspot.co.uk/2013/06/piccalilli.html

http://www.jamieoliver.com/recipes/vegetables-recipes/jamie-s-piccalilli/#MSCtAsgPhK6W4Ave.97

 A Férj-et sikerült kiéheztetnem. Addig tettem-vettem a szünetemben, hogy amikor észrevettem mennyi az idő, már késő volt és pizza rendelésre bíztattam szerencsétlen, kiéhezett férjemet.

 Eme rettenetes, majdhogynem sokkoló hatás után, megérdemelt egy kis kényeztetést. Csopaki aprópecsenyét készítettem neki, petrezselymes főtt burgonyával és tejfölös uborkasalátával.

 Egy marék felkozkázott, füstölt szalonnát (nálam Pancetta) megpirítottam. A szalonnákat kiszedtem, majd a zsíradékhoz adtam egy kevés szőlőmagolajat és hozzáadtam a felkockázott vöröshagymát. Amikor már kellően üvegesre változott, hozzáadtam kb. 25-30dkg bőr és csont nélküli csirkecombot és kb 1 nagyobb (vagy 2 kisebb) sárgarépát aprítva. Fehéredésig pirítottam a húst a sárgarépával, aztán felöntöttem vízzel. Így főztem kb. 20 percet. Ezután hozzáadtam egy kevés friss petrezselymet, kb. 2 marék zöldborsót, 3 szérzellert, egy kissebb kápia paprikát aprítva, néhány szem koktélparadicsomot és kb. 5 db gombát szeletelve. Sóval, borssal, cayenne-i borssal ízesítettem. Amikor elkészült, hozzáadtam a Pancetta-t. 

 Utóbbira külön felhívnám a figyelmet. Pontosabban a kistányérra, amin tálaltam. "Utasellátó". Hatalmas! Próbáltam a kompozíciót is nagyon retrósra venni.

 Utóbbi vakációnk alkalmával egy zalai panzióban is megszálltunk. Első dolgom volt, hogy szemügyre vegyem a konyhaszekrény tartozékait. Mikor megláttam ezt a kistányért, tudtam, hogy ez hasonlóképp, mint egyszer egy görög étteremi vacsora és egy kicsiny cukortartó esetében, bizony, velem együtt fogja elhagyni a panziót.

 Távozáskor első dolgom volt üzletelni a panziós nénivel. Hatalmas sikerrel jártam. Nemcsak a kistányért kaptam meg, hanem a sorozat másik két tagját is, egy leveses és tésztás tányért is. (Azokon nincs felirat, de annyi baj legyen). Amit még megjegyeznék, hogy a panziós néni nem volt hajlandó egy fillért sem elfogadni érte, sőt nagyon megköszönte, hogy elkértem és nem csak úgy "megfújtam". Mik vannak?

 Amikor az ember több lencsét áztat le a kelleténél és Isten ments, hogy a felesleg a szemetesben végezze, akkor valamit improvizálni kell. Én lencskrémlevest készítettem, egy ilyen malőr alkalmával.

 Olívaolajon felkockázott hagymát pirítottam. Majd fokhagymát is adtam hozzá és pirítottam még két percig körülbelül. Sárgarépát, fehérrépát, szárzellet és friss petrezselyemzöldet, egy kevés friss kakukkfüvet adtam hozzá, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. A világ legjobb anyukájának házi paprikalekvárájával, őrölt paprikával, sóval, cayenne-i borssal, fekete borssal fűszereztem. Amikor megfőttek a zöldségek, botmixerrel símára kevertem. forrón, créme fraiché-vel és néhány levélke friss kakukkfűvel a tetején tálaltam.

 A pontosság kedvéért, ez egy hamis lencskrémleves. Hogy miért? Azért, mert se nem legíroztam, se nem montíroztam. De, m is az a Legírozás és Montírozás a gasztronómiában?

Krémlevesek készítésénél alkalmazzuk.

Legírozás:
Friss tejszínt és tojássárgáját habüstben vagy keverőtálban összekeverünk. A levest levesszük a tűzhelyről, forralni már nem szabad. A levest merőkanálból vékony sugárban a legírhez öntjük. Habverővel állandóan keverjük. Így keverjük a leves felét össze a tejszínnel és a tojássárgájával. Ezután az egész keveréket szintén vékony sugárban és habverővel állandóan kevergetve visszaöntjük a maradék leveshez.

Az egyik kedvenc levesem. Glutén- és laktózmentes is ráadásul.

Fél vöröshagymát felkockáztam és olívaolajon megpirítottam.
2 db kissebb burgonyát felkockáztam, és kb. 20-25 dkg fagyasztott kukorica kíséretében hozzáadtam a hagymához. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje és 10 percig fedő alatt főztem. Hozzáadtam 800 ml kókusztejet (konzerv, ami főzéshez való). Felforraltam és a forrástól számítva még 10 percet főztem. Majd hozzáadtam kb. 10 dkg aprított szárzellert. Sóval, fehérborssal, cayenne-i borssal, és szerecsendióval fűszereztem ízlés szerint.

Natúr joghurt eperrel és áfonyával. Nálam elmaradhatatlan a mézes-citromos tea és a friss narancslé.

Natúr joghurt banánnal és körtével. Mézes-citromos tea és friss narancslé kíséretében.

Sajtos pirítós, friss, vegyes paradicsommal, lágytojás kíséretében és természetesen a mézes-citromos tea. A meglepetés desszert egy pohár natúr jogurt mézédes kajszival.

 A múltkor sikerült túlsütnöm a Camembert és nem lett más, csak egy gusztustalan massza a tepsziben. Már tényleg megkívántam ezt az isteni sajtot és ma el is kélszítettem.

 Nagyon egyszerű. Meglocsoltam olívaolajjal,megszórtam friss kakukkfűvel és néhány szem dióval koronáztam meg, majd néhány perc alatt az előmelegített sütőben megsütöttem. A spárgát sós vízben szintén néhány percig pároltam, majd tálaláskor meglocsoltam olívaolajjal. 

 Vásároltam 1kg zöldborsót. Kifejtettem és lett belőle 36dkg csodaszép, friss borsó.

 Abban a fél órában, míg fejtettem elöntött a nosztalgia. Mikor kislány voltam és a frissen szedett zöldborsót fejtettük hármasban, vödörszámra a világ legjobb anyukájával és apukájával...De rég volt. Az év bármely szakában volt zöldborsó frissen és a mélyhűtőből egyaránt, sosem kellett venni, mert megtermett.

 Ezért arra gondoltam, ha már nosztalgia, akkor miért ne gyúrjak tésztát a levesbe? Egész hamar megvan és nagyon finom. Aztán egy ilyen mennyei levest, mi másban lehetne tálalni? Naná, hogy egy "Utasellátó"-s leveses tányérban.

 Tegnap maradt a tejszínes-spenótos szószból, gondoltam elteszem mára és összedobok belőle valamit. Házi spenótos-tejszínes-édesburgonyás ravioli-t készítettem, először életemben. Mivel a szószom túl híg volt, ezért főztem egy édesburgonyát, összetörtem és a szószhoz adtam. Meg is lett a tökéletes állag.

 Eztán jött a "játék". Rusztikus párnácskák lettek, mindegyik különböző.

 Az olaszok azt mondják, hogy minden egyes tésztában benne van a készítője szívének és szeretetének egy darabja. A maradék tölteléket díszítésnek használtam, olívaolajjal és parmezánnal koronáztam meg.

 A Tv Paprikán láttam az "Egyszerűen olaszul" (a BBC-n Chiappa sisters a címe) című műsort.
Nos, Michela mutatta be, hogy ő hogy készíti a házi tésztát. Tetszett az ő változata. Az a tipikus, egyszerű, de nagyszerű, ami miatt az olasz konyha rabja vagyok :) Gondoltam én is elkészítem. No, de itt nincs vége a történetnek.

 Később, miután A Férj befejezte a motorverseny nézését, rögtön csatornát váltottam. Jamie és Gennaro főzött (Jamie Oliver: Otthonos ízek). Ők is pont tésztát készítettek, természetesen kicsit másképp, mint Michela, de az ő változatuk is nagyon tetszett.

 Nos, a két receptből csipegetve, -majd megalkotva egy harmadik, sajátot-, készítettem egy házi Tagliatelle-t és Tagliatelle Primavera lett a végeredmény, sok-sok Parmezánnal megszórva, hasonlóan, ahogy Michela készítette a műsorában, de a saját ízlésem szerint változtatva.

 Azt hiszem a mai napon befejeztem a bolti tészták használatát. Nem lehet leírni milyen isteni ez a házi tészta. Már el is feledtem. Csupa-csupa szép emlék ársztott el, mikor kislányként, a világ legjobb anyukájával és apukájával néha házi tésztát készítettünk. Mindenhol a konyhában szép, tiszta abroszokat terítettünk és ahová csak lehetett csodás, sárga tészta-lepedőket aggattunk.  Majd a tésztagép szakadatlan tekerése...néha azt hittem nem érünk a végére sosem.

Annyira finom és annyira egyszerű. 2 személyre:
100g 00-ás liszt
1 egész tojás
langyos víz
Jól összedolgozzuk. Mint egy zsemle, akkora bucit kapunk ebből a mennyiségből. 20-30 percre a hűtőbe tesszük folpackban. Ha van tésztagép, akkor azzal nyújtjuk. Én simán sodrófát használtam. Amíg a víz forr illetve a sugo (mártás) készül, addig lógassuk a tésztákat tésztaszárítóra, vagy csak simán egy válfára, ahogy én. Ha a víz lobog, beletesszük 2.5 percre (nem elírás!), majd egy kis főzőlé kíséretében a sugo-hoz (olívaolaj, 1/2 vöröshagyma, friss zöldborsó és spárga, 1/2 friss chilli, 1/2 citrom leve, friss petrezselyem, só, bors) adjuk. Néhányat forgatunk rajta és kész is. Azonnal fogyasztjuk. Perfetto!