Ma kicsit olyan "Amcsis" és "Street food"-os napot tartottam.
Coney Island Hot Dog-ot készítettem A Férj-nek.

 Coney Island, New York-ban található, azon belül is Brooklyn egyik kerülete. Hírese étele a Coney Island Hot Dog.

 A balkáni háborúk elől menekülő görög és macedón bevándorlók alkották. A mai napig vitatott egyébként, hogy ki volt a "kezdeményező". 1913-ban a New York-i kamara betiltotta az éttermi felszolgálását eme híres éteknek, mert tettek bele kutyahúst is, komolyan véve azt, hogy "hot dog". De népszerűsége egyre csak nőtt, tilalom ide, vagy oda.

 Az egész annyi, hogy a hot dog zsemle alaposan meg van töltve jó fűszeres, csípős marha darálthússal. A szószba valaki tesz mustárt, valaki nem. Én nem tettem, sőt a chillit is kicsit visszafogtam A Férj miatt. Tetejére jön a virsli, amit vagy főznek vagy gőzfűrdőben párolnak úgy, hogy a zsemléket a virslik tetejére teszik és azok is párolódnak. Én főztem a virsliket, mert igazság szerint ez a zsemle gőzfűrdőztetése, valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Van, hogy kolbászt használnak virsli helyett. A virslire még egy adag szósz kerül, majd a sárga mustár és végül apróra kockázott nyers hagyma.
Kezdetben darált marhaszívből készítették a szószt. Később darált marha- vagy sertéshúsból. De, ahány ház annyi szokás alapon, ahány állam, annyi változat létezik itt is:

-Indiana-ban darált sertéshúsból készítik enyhe főszerezéssel, pikáns chilli szószt adnak hozzá, nem port, a zsemléket grillezik és kolbásszal készítik.
-Michigan-ben marhaszívből készül a szósz, és virslit tesznek bele, két csík sárga mustárt a tetejére és a hagymát.
-Michigan-en belül is van némi eltérés az úgynevezett "Flint style", ami annyit takar, hogy a tetejére kerülő hagymát marhafaggyúban megpirítják és nem nyersen szórják a tetejére. (Flint a legnagyobb városa Michigan-nek).
-Észak-Dacota-ban sajt is kerül a tetejére.
-Ohio-ban konkrétan a szósz egy úgynevezett Cincinnati chilli szósz. Itt is szórnak rá sajtot, de csak Cheddar-t.
-Oclahoma-ban édes és igen sötét színű a szósz és ők mindenféle sajtot szórnak rá.

 Ha már USA, akkor természetesen a sörnek is annak kellett lennie. Külön élmény volt megvásárolni, nekem, mint laikusnak és "nem sör ivónak". A mjdem végtelen hosszúságú sorban, 5 perc után feladtam. Mivel nem volt térerő így nem tudtam sem netes, sem pedig telefonos segítséget kérni, így egy indiai eladóhoz fordultam. Szegény annyira volt tisztában a sörök származási helyével, mint én, így néhány perc elteltével udvariasan kis türelmet kért, majd visszatért a brit manager-el és ő felvilágosított minket, hogy a Budweiser az és volt még egy, de arra nem emlékszem, mert azt mondta, hogy ez a népszerűbb a kettő közül. Így ez a probléma is megoldódott, mert ugye a kompozícióért bármit...ja, és behűtve elég jó ez a Budweiser.

 Befejezésképp két link: egy régi fotósorozat New York-ról és a Coney Island Baby, jó szórakozást!
http://www.vintag.es/…/beautiful-color-photographs-of-stree…
https://www.youtube.com/watch?v=i9Vr4hEo6Vs
(Forrás: Wikipédia)

  Kezdetben csak közösségi oldalak főoldalán tettem közzé a hobbimat. Ezt viszont volt, aki nem nézte jó szemmel. Majd a férjem (továbbiakban A Férj) folyamatos nyaggatására létrehoztam a saját, kis gasztro-csoportomat az egyik közösségi oldalon. A nyaggatás nem ért véget, sőt ismerősökre is ráragadt ez a jó szándékú, néha kissé idegesítően jót akaró szokás, ami nem más, mint a blogolásra való bíztatás. Nyertek, és köszönöm nekik.

  Most, itt vagyok, belevágtam és izgulok, hogy mi lesz belőle. Próbálok optimista lenni és nyugtatni magam a "de azért mégiscsak megpróbáltam" filozófiájával és türelmesen várok, hogy mi "sül" ki ebből az egészből.

  A gasztronómia az hobbim. Imádom. Folyton főznöm kell. Néha még úgy is főzök, hogy teljesen szükségtelen, de, ha valami számomra érdekes információ birtokába jutok, azonnal ki kell próbálnom. Kétfelé főzök, mert én vega vagyok, A Férj pedig húsevő. Esetünkben nagyon bejött az elentétek vonzalma :) A gasztronómia iránti lelkes rajongásomat követi az ételfotózás (még amatőr szinten), majd az edénygyűjteményem gyarapítása, melyeket a továbbiakban a mellékelt fotókon láthat a nagyérdemű.

No, de miért "...kicsit másképp"? 

  Az igazat megvallva, nem szeretek pontosan követni egy receptet sem. Nagyon ritka az, amikor én grammról grammra, adagolom a mennyiségeket. Mivel szabadidőm majdnem egészét a gasztronómia tölti ki, ezért a receptek olvasása nekem szuper kikapcsolódás a főzés előtti és utáni időszakban. Így a sok-sok receptből vagy kitalálok egy újat, az én ízlésemnek megfelelőt, vagy kiválasztok egy konkrét receptet és azt alakítom át egy kicsit. Ebből az következik, hogy a pontos mennyiségeket sem tudom, mert ritkán méricskélek. Leírni, összegyűjteni alapanyagokat, pedig kifejezetten utálok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy pancsolok. Azt szoktam mondani a kételkedőknek, ha egyszer látogatást tesznek a csodálatos Nagy-Britanniába, szívesen látom őket egy ebédre vagy vacsorára :) Ez idáig pozitív gasztronómiai élményekkel sikerült gazdagítanom az embereket. Persze az általam készített fogások nem titkosak, de úgy adom át őket, ahogy készítettem, vagyis a pontos mennyiségek nélkül :)

Dióhéjban ez lennék én. Jó szórakozást a továbbiakban!

Üdvözlettel: 

Gastrolta.