St. Albans-i piacon jártam. Imádok piacra járni, főleg ide. Annyi fantasztikus terméket lehet vásárolni egyenesen a helyi farmerektől. Csupa-csupa nagyszerű élelmiszer, alapanyag, végtelenül kedves árusoktól. 

 Az egyik zöldséges standon csodaszép articsókát találtam. Fogalmam sem volt mit kezdek vele, mert soha nem készítettem még, eddig csak a kész olajban eltett változatot, vagy pesto-t használtam. No, de a kihívás ugye a gyengém, szóval rögtön választottam kettő gyönyörű fej articsókát, amiből három lett, mert egyet ajándékba kaptam az árustól.

 Ahogy készítettem:

Levágtam a vastag szárát.

 Eltávolítottam a kemény leveleket. Addig tördeltem, míg meg nem láttam az alján a sárgás, zsenge részt.

A tetejét levégtam, kicsivel feljebb, mint az articsóka fele.

 Forró, sós vízben 30 percig főztem őket. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem citrommal együtt főztem. Ugyanis, nagyon hamar feketedik az articsóka és a bőrt is elég szépen színezi. A fotón látszik is, hogy szürkés színűek az articsókák, nem pedig fehérek. Utólag locsoltam meg citrommal, de csak ennyire lett világos, amennyire a fotón látszik.

 Kivettem őket a főzővízből, és kissé lehűtöttem őket, majd ismét elkezdtem leszedni a leveleket, amik egy idő után szírmokká lettek. Majd előbukkantak a gyönyörű, szőrös bibe-szerűségek.

Ezt egy evőkanál segítségével, óvatosan kikanyarítottam.

 Grillezett koktélpapadicsomokat halmoztam az articsókákra. Minél színesebbek, annál finomabbak és mutatósabbak. Néhány olívabogyót is szórtam a tányérra, mert illik hozzá.

 Végül egy gyönyörű, házi bivalymozzarellat tettem a tényér közepére. Tökéletes mozzarella volt, foszlós és nyomás hatására csorgott belőle a bivalytej. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés balzsamecettel.

 Friss, francia, házi kovászos kenyérrel tálaltam.