A Férj-et sikerült kiéheztetnem. Addig tettem-vettem a szünetemben, hogy amikor észrevettem mennyi az idő, már késő volt és pizza rendelésre bíztattam szerencsétlen, kiéhezett férjemet.

 Eme rettenetes, majdhogynem sokkoló hatás után, megérdemelt egy kis kényeztetést. Csopaki aprópecsenyét készítettem neki, petrezselymes főtt burgonyával és tejfölös uborkasalátával.

 Egy marék felkozkázott, füstölt szalonnát (nálam Pancetta) megpirítottam. A szalonnákat kiszedtem, majd a zsíradékhoz adtam egy kevés szőlőmagolajat és hozzáadtam a felkockázott vöröshagymát. Amikor már kellően üvegesre változott, hozzáadtam kb. 25-30dkg bőr és csont nélküli csirkecombot és kb 1 nagyobb (vagy 2 kisebb) sárgarépát aprítva. Fehéredésig pirítottam a húst a sárgarépával, aztán felöntöttem vízzel. Így főztem kb. 20 percet. Ezután hozzáadtam egy kevés friss petrezselymet, kb. 2 marék zöldborsót, 3 szérzellert, egy kissebb kápia paprikát aprítva, néhány szem koktélparadicsomot és kb. 5 db gombát szeletelve. Sóval, borssal, cayenne-i borssal ízesítettem. Amikor elkészült, hozzáadtam a Pancetta-t. 

 Utóbbira külön felhívnám a figyelmet. Pontosabban a kistányérra, amin tálaltam. "Utasellátó". Hatalmas! Próbáltam a kompozíciót is nagyon retrósra venni.

 Utóbbi vakációnk alkalmával egy zalai panzióban is megszálltunk. Első dolgom volt, hogy szemügyre vegyem a konyhaszekrény tartozékait. Mikor megláttam ezt a kistányért, tudtam, hogy ez hasonlóképp, mint egyszer egy görög étteremi vacsora és egy kicsiny cukortartó esetében, bizony, velem együtt fogja elhagyni a panziót.

 Távozáskor első dolgom volt üzletelni a panziós nénivel. Hatalmas sikerrel jártam. Nemcsak a kistányért kaptam meg, hanem a sorozat másik két tagját is, egy leveses és tésztás tányért is. (Azokon nincs felirat, de annyi baj legyen). Amit még megjegyeznék, hogy a panziós néni nem volt hajlandó egy fillért sem elfogadni érte, sőt nagyon megköszönte, hogy elkértem és nem csak úgy "megfújtam". Mik vannak?

 Amikor az ember több lencsét áztat le a kelleténél és Isten ments, hogy a felesleg a szemetesben végezze, akkor valamit improvizálni kell. Én lencskrémlevest készítettem, egy ilyen malőr alkalmával.

 Olívaolajon felkockázott hagymát pirítottam. Majd fokhagymát is adtam hozzá és pirítottam még két percig körülbelül. Sárgarépát, fehérrépát, szárzellet és friss petrezselyemzöldet, egy kevés friss kakukkfüvet adtam hozzá, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. A világ legjobb anyukájának házi paprikalekvárájával, őrölt paprikával, sóval, cayenne-i borssal, fekete borssal fűszereztem. Amikor megfőttek a zöldségek, botmixerrel símára kevertem. forrón, créme fraiché-vel és néhány levélke friss kakukkfűvel a tetején tálaltam.

 A pontosság kedvéért, ez egy hamis lencskrémleves. Hogy miért? Azért, mert se nem legíroztam, se nem montíroztam. De, m is az a Legírozás és Montírozás a gasztronómiában?

Krémlevesek készítésénél alkalmazzuk.

Legírozás:
Friss tejszínt és tojássárgáját habüstben vagy keverőtálban összekeverünk. A levest levesszük a tűzhelyről, forralni már nem szabad. A levest merőkanálból vékony sugárban a legírhez öntjük. Habverővel állandóan keverjük. Így keverjük a leves felét össze a tejszínnel és a tojássárgájával. Ezután az egész keveréket szintén vékony sugárban és habverővel állandóan kevergetve visszaöntjük a maradék leveshez.

Az egyik kedvenc levesem. Glutén- és laktózmentes is ráadásul.

Fél vöröshagymát felkockáztam és olívaolajon megpirítottam.
2 db kissebb burgonyát felkockáztam, és kb. 20-25 dkg fagyasztott kukorica kíséretében hozzáadtam a hagymához. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje és 10 percig fedő alatt főztem. Hozzáadtam 800 ml kókusztejet (konzerv, ami főzéshez való). Felforraltam és a forrástól számítva még 10 percet főztem. Majd hozzáadtam kb. 10 dkg aprított szárzellert. Sóval, fehérborssal, cayenne-i borssal, és szerecsendióval fűszereztem ízlés szerint.

Natúr joghurt eperrel és áfonyával. Nálam elmaradhatatlan a mézes-citromos tea és a friss narancslé.

Natúr joghurt banánnal és körtével. Mézes-citromos tea és friss narancslé kíséretében.

Sajtos pirítós, friss, vegyes paradicsommal, lágytojás kíséretében és természetesen a mézes-citromos tea. A meglepetés desszert egy pohár natúr jogurt mézédes kajszival.

 A múltkor sikerült túlsütnöm a Camembert és nem lett más, csak egy gusztustalan massza a tepsziben. Már tényleg megkívántam ezt az isteni sajtot és ma el is kélszítettem.

 Nagyon egyszerű. Meglocsoltam olívaolajjal,megszórtam friss kakukkfűvel és néhány szem dióval koronáztam meg, majd néhány perc alatt az előmelegített sütőben megsütöttem. A spárgát sós vízben szintén néhány percig pároltam, majd tálaláskor meglocsoltam olívaolajjal. 

 Vásároltam 1kg zöldborsót. Kifejtettem és lett belőle 36dkg csodaszép, friss borsó.

 Abban a fél órában, míg fejtettem elöntött a nosztalgia. Mikor kislány voltam és a frissen szedett zöldborsót fejtettük hármasban, vödörszámra a világ legjobb anyukájával és apukájával...De rég volt. Az év bármely szakában volt zöldborsó frissen és a mélyhűtőből egyaránt, sosem kellett venni, mert megtermett.

 Ezért arra gondoltam, ha már nosztalgia, akkor miért ne gyúrjak tésztát a levesbe? Egész hamar megvan és nagyon finom. Aztán egy ilyen mennyei levest, mi másban lehetne tálalni? Naná, hogy egy "Utasellátó"-s leveses tányérban.

 Tegnap maradt a tejszínes-spenótos szószból, gondoltam elteszem mára és összedobok belőle valamit. Házi spenótos-tejszínes-édesburgonyás ravioli-t készítettem, először életemben. Mivel a szószom túl híg volt, ezért főztem egy édesburgonyát, összetörtem és a szószhoz adtam. Meg is lett a tökéletes állag.

 Eztán jött a "játék". Rusztikus párnácskák lettek, mindegyik különböző.

 Az olaszok azt mondják, hogy minden egyes tésztában benne van a készítője szívének és szeretetének egy darabja. A maradék tölteléket díszítésnek használtam, olívaolajjal és parmezánnal koronáztam meg.

 A Tv Paprikán láttam az "Egyszerűen olaszul" (a BBC-n Chiappa sisters a címe) című műsort.
Nos, Michela mutatta be, hogy ő hogy készíti a házi tésztát. Tetszett az ő változata. Az a tipikus, egyszerű, de nagyszerű, ami miatt az olasz konyha rabja vagyok :) Gondoltam én is elkészítem. No, de itt nincs vége a történetnek.

 Később, miután A Férj befejezte a motorverseny nézését, rögtön csatornát váltottam. Jamie és Gennaro főzött (Jamie Oliver: Otthonos ízek). Ők is pont tésztát készítettek, természetesen kicsit másképp, mint Michela, de az ő változatuk is nagyon tetszett.

 Nos, a két receptből csipegetve, -majd megalkotva egy harmadik, sajátot-, készítettem egy házi Tagliatelle-t és Tagliatelle Primavera lett a végeredmény, sok-sok Parmezánnal megszórva, hasonlóan, ahogy Michela készítette a műsorában, de a saját ízlésem szerint változtatva.

 Azt hiszem a mai napon befejeztem a bolti tészták használatát. Nem lehet leírni milyen isteni ez a házi tészta. Már el is feledtem. Csupa-csupa szép emlék ársztott el, mikor kislányként, a világ legjobb anyukájával és apukájával néha házi tésztát készítettünk. Mindenhol a konyhában szép, tiszta abroszokat terítettünk és ahová csak lehetett csodás, sárga tészta-lepedőket aggattunk.  Majd a tésztagép szakadatlan tekerése...néha azt hittem nem érünk a végére sosem.

Annyira finom és annyira egyszerű. 2 személyre:
100g 00-ás liszt
1 egész tojás
langyos víz
Jól összedolgozzuk. Mint egy zsemle, akkora bucit kapunk ebből a mennyiségből. 20-30 percre a hűtőbe tesszük folpackban. Ha van tésztagép, akkor azzal nyújtjuk. Én simán sodrófát használtam. Amíg a víz forr illetve a sugo (mártás) készül, addig lógassuk a tésztákat tésztaszárítóra, vagy csak simán egy válfára, ahogy én. Ha a víz lobog, beletesszük 2.5 percre (nem elírás!), majd egy kis főzőlé kíséretében a sugo-hoz (olívaolaj, 1/2 vöröshagyma, friss zöldborsó és spárga, 1/2 friss chilli, 1/2 citrom leve, friss petrezselyem, só, bors) adjuk. Néhányat forgatunk rajta és kész is. Azonnal fogyasztjuk. Perfetto!

Ma kicsit olyan "Amcsis" és "Street food"-os napot tartottam.
Coney Island Hot Dog-ot készítettem A Férj-nek.

 Coney Island, New York-ban található, azon belül is Brooklyn egyik kerülete. Hírese étele a Coney Island Hot Dog.

 A balkáni háborúk elől menekülő görög és macedón bevándorlók alkották. A mai napig vitatott egyébként, hogy ki volt a "kezdeményező". 1913-ban a New York-i kamara betiltotta az éttermi felszolgálását eme híres éteknek, mert tettek bele kutyahúst is, komolyan véve azt, hogy "hot dog". De népszerűsége egyre csak nőtt, tilalom ide, vagy oda.

 Az egész annyi, hogy a hot dog zsemle alaposan meg van töltve jó fűszeres, csípős marha darálthússal. A szószba valaki tesz mustárt, valaki nem. Én nem tettem, sőt a chillit is kicsit visszafogtam A Férj miatt. Tetejére jön a virsli, amit vagy főznek vagy gőzfűrdőben párolnak úgy, hogy a zsemléket a virslik tetejére teszik és azok is párolódnak. Én főztem a virsliket, mert igazság szerint ez a zsemle gőzfűrdőztetése, valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Van, hogy kolbászt használnak virsli helyett. A virslire még egy adag szósz kerül, majd a sárga mustár és végül apróra kockázott nyers hagyma.
Kezdetben darált marhaszívből készítették a szószt. Később darált marha- vagy sertéshúsból. De, ahány ház annyi szokás alapon, ahány állam, annyi változat létezik itt is:

-Indiana-ban darált sertéshúsból készítik enyhe főszerezéssel, pikáns chilli szószt adnak hozzá, nem port, a zsemléket grillezik és kolbásszal készítik.
-Michigan-ben marhaszívből készül a szósz, és virslit tesznek bele, két csík sárga mustárt a tetejére és a hagymát.
-Michigan-en belül is van némi eltérés az úgynevezett "Flint style", ami annyit takar, hogy a tetejére kerülő hagymát marhafaggyúban megpirítják és nem nyersen szórják a tetejére. (Flint a legnagyobb városa Michigan-nek).
-Észak-Dacota-ban sajt is kerül a tetejére.
-Ohio-ban konkrétan a szósz egy úgynevezett Cincinnati chilli szósz. Itt is szórnak rá sajtot, de csak Cheddar-t.
-Oclahoma-ban édes és igen sötét színű a szósz és ők mindenféle sajtot szórnak rá.

 Ha már USA, akkor természetesen a sörnek is annak kellett lennie. Külön élmény volt megvásárolni, nekem, mint laikusnak és "nem sör ivónak". A mjdem végtelen hosszúságú sorban, 5 perc után feladtam. Mivel nem volt térerő így nem tudtam sem netes, sem pedig telefonos segítséget kérni, így egy indiai eladóhoz fordultam. Szegény annyira volt tisztában a sörök származási helyével, mint én, így néhány perc elteltével udvariasan kis türelmet kért, majd visszatért a brit manager-el és ő felvilágosított minket, hogy a Budweiser az és volt még egy, de arra nem emlékszem, mert azt mondta, hogy ez a népszerűbb a kettő közül. Így ez a probléma is megoldódott, mert ugye a kompozícióért bármit...ja, és behűtve elég jó ez a Budweiser.

 Befejezésképp két link: egy régi fotósorozat New York-ról és a Coney Island Baby, jó szórakozást!
http://www.vintag.es/…/beautiful-color-photographs-of-stree…
https://www.youtube.com/watch?v=i9Vr4hEo6Vs
(Forrás: Wikipédia)

  Kezdetben csak közösségi oldalak főoldalán tettem közzé a hobbimat. Ezt viszont volt, aki nem nézte jó szemmel. Majd a férjem (továbbiakban A Férj) folyamatos nyaggatására létrehoztam a saját, kis gasztro-csoportomat az egyik közösségi oldalon. A nyaggatás nem ért véget, sőt ismerősökre is ráragadt ez a jó szándékú, néha kissé idegesítően jót akaró szokás, ami nem más, mint a blogolásra való bíztatás. Nyertek, és köszönöm nekik.

  Most, itt vagyok, belevágtam és izgulok, hogy mi lesz belőle. Próbálok optimista lenni és nyugtatni magam a "de azért mégiscsak megpróbáltam" filozófiájával és türelmesen várok, hogy mi "sül" ki ebből az egészből.

  A gasztronómia az hobbim. Imádom. Folyton főznöm kell. Néha még úgy is főzök, hogy teljesen szükségtelen, de, ha valami számomra érdekes információ birtokába jutok, azonnal ki kell próbálnom. Kétfelé főzök, mert én vega vagyok, A Férj pedig húsevő. Esetünkben nagyon bejött az elentétek vonzalma :) A gasztronómia iránti lelkes rajongásomat követi az ételfotózás (még amatőr szinten), majd az edénygyűjteményem gyarapítása, melyeket a továbbiakban a mellékelt fotókon láthat a nagyérdemű.

No, de miért "...kicsit másképp"? 

  Az igazat megvallva, nem szeretek pontosan követni egy receptet sem. Nagyon ritka az, amikor én grammról grammra, adagolom a mennyiségeket. Mivel szabadidőm majdnem egészét a gasztronómia tölti ki, ezért a receptek olvasása nekem szuper kikapcsolódás a főzés előtti és utáni időszakban. Így a sok-sok receptből vagy kitalálok egy újat, az én ízlésemnek megfelelőt, vagy kiválasztok egy konkrét receptet és azt alakítom át egy kicsit. Ebből az következik, hogy a pontos mennyiségeket sem tudom, mert ritkán méricskélek. Leírni, összegyűjteni alapanyagokat, pedig kifejezetten utálok. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy pancsolok. Azt szoktam mondani a kételkedőknek, ha egyszer látogatást tesznek a csodálatos Nagy-Britanniába, szívesen látom őket egy ebédre vagy vacsorára :) Ez idáig pozitív gasztronómiai élményekkel sikerült gazdagítanom az embereket. Persze az általam készített fogások nem titkosak, de úgy adom át őket, ahogy készítettem, vagyis a pontos mennyiségek nélkül :)

Dióhéjban ez lennék én. Jó szórakozást a továbbiakban!

Üdvözlettel: 

Gastrolta.